Kisrákos múltja és jelene

Első okleveles említése 1428-ból származik, de a régi halomsírok bizonysága szerint már az őskorban is lakott volt. Szeres település, a Denke-patak környéki dombokra települt házak sorából alakult ki. Az egyes "szerek" elnevezése a dombokra települt házak lakóinak nevéből ered.

A hajdan itt élő tehetős gazdaemberek művelték földjeiket, végezték a hagyományos paraszti munkát. A lakosság legnagyobb része református volt, kiknek az 1843-ban épült templomuk építéséhez engedélyt kellett kérni az osztrák császári udvartól. Az 1800-as évek elején a község a nagyrákosi parókiához tartozott.

Kisrákosról úgy tartják, hogy az a hely, ahol az Őrség lelke él. Itt minden az egyszerű szépségről szól – a gondosan megőrzött porták, a völgyek között kanyargó patakok, és a közösségi összefogás, amely minden rendezvényen tetten érhető. Legyen szó egy falunapról, hagyományőrző eseményről vagy egy közös szalonnasütésről, Kisrákos mindig szívvel-lélekkel várja vendégeit.

A csodás környék pedig felfedezésére csábít: kirándulások, biciklitúrák, kézműves műhelyek hívogatóak. A szomszédos falvakban működő iskola, óvoda, orvosi rendelő biztosítja a kényelmet azok számára is, akik hosszabb időre maradnának, otthont keresnek ebben a csendes községben. Mert bár Kisrákos közvetlenül nem rendelkezik saját iskolával és óvodával, a közeli Pankasz községben található Pankasz, Kisrákos, Viszák Óvodája és az Őriszentpéteri Általános Iskola pankaszi tagintézménye, amely az egyesült települések számára biztosít oktatási lehetőséget. Az iskola és az óvoda szoros kapcsolatot ápol a település közösségi életével, és gyakran szerveznek különféle kulturális rendezvényeket, nevelési-oktatási programokat.